Sokan, ha kölyök kutyát szeretnének a házhoz, de nincs pénzük tenyésztőre, felkeresnek egy menhelyet, "mert ott mindig van". Miért? Mert sokan felelőtlenül tartanak kutyát, aki 0-24 kint van a kertben dísznek, természetesen ivarosan, majd beszökik hozzá egy kan és megszületnek a nem kívánatos véletlen - babák. Akiknek, többnyire nem jut hely a kertben vagy pénz kosztra, oltásra, sem idő, hogy felelős(ebb) gazdákat keressenek nekik. Vannak persze ennek más variációi is, a vége azonban többnyire ugyanaz: bejelentések érkeznek út mellett, kartondobozban visító csöppségekről, kukás zsákban halálra ítéltekről, esetenként névtelenül a menhely közelében kidobott kölykökről. Előfordul olyan is, hogy a menhely befogad egy, már várandós szuka kutyát, aki ott fial le a biztonságos környezetben, az utca helyett.

Amennyiben egy menhely vagy bármelyik jó érzésű ember időben értesül a történésekről, ezek a kis csöppségek ideiglenesen otthonra lelnek a menhely egyik kennelében, ételt és vizet kapnak, oltást, chipet, meleg takarót, szeretetet. A szerencsésebbek viszonylag hamar végleges gazdát is.

Sajnos kölykökből sosincs hiány, és nem is lesz, míg az emberek meg nem tanulják, hogy az ivartalanítás nem bűn, a szaporítás és cserbenhagyás annál inkább, így én sem vagyok mindig naprakész a menhelyen található kölyköket illetően, de szeretném most bemutatni azokat a virgonc srácokat és lányokat, akikkel volt már dolgom.

Először jöjjenek szívem kis kedvencének kölykei. Őzi már kölykeivel együtt került a menhelyre, közepes termetű, izmos, szép, viszonylag rövid szőrű, okos leányzó, aki, annak ellenére, hogy kissé öntörvényű, határozott kezekben szívesen tanul, fejlődik, szeret megfelelni. Aktív, egy kutyaiskolában megállná a helyét, és előnyére is válna. Igen, Őzi azóta is gazdára vár..

A kölykei pedig Öcsi ( a barna kisfiú, négyük közül egyedül ő talált gazdára eddig) , Őrmester, Öszti és Őszike. Hogy melyik fekete melyik névre hallgat? Egyik sem egyikre illetve mindegyik mindegyikre. Tipikus kölykök. Virgoncak, élénkek, kíváncsiak. Ezt a kis csapatot volt szerencsém életük első hám nélküli, nyakörves sétájára kivinni, majd ugyanezt elismételni az első-havas-sétával. Vicces dolog megpróbálni négy kölyköt egy irányba terelni, akik (az első esetben) azt sem tudják, mi az az izé a nyakukon, megpróbálnak tőle egyesével vagy csoportosan megszabadulni, vagy (a második esetben) nem tudják, mi az a hideg fehér valami a talpuk alatt, ami úgy ropog és fentről is esik és olyan nagyon jó nekifutásból belefetrengeni vagy belelökni a tesót... Itt van néhány kép az első találkozásunk idejéből, amikor még viszonylag meleg volt, néha fújdogált a szél, és sokat sütött a nap: 

Minden sétánk egy végtelen kaland, hisz nekik még annyi minden új, annyi mindent nem ismernek, de annyi mindent szeretnének...ehhez megfelelő társ lenne egy gazdi, aki akár egyesével, akár párban magához veszi őket, megtanítja nekik a kutyalét dolgait, a gazdis élet szépségeit, sok mozgással, tanulással, szeretettel, jó neveléssel. Az első sétánk utáni napon így vártak, mikor kezemben a kötegnyi pórázzal végigsétáltam a kennelsoron feléjük:

Itt pedig néhány hét (!) elteltével láthatók, már Öcsi nélkül, életük első havas sétáján. Karen barátnőmmel (aki Skóciából érkezett velem a menhelyre "babázni", kikapcsolódni) próbáltuk őket összeterelni egy közös fotó erejéig, nem túl sok sikerrel, de azért valamennyire visszaadja, milyen szétszórt és izgatott volt a társaság.Igen, a képen valóban három fekete kutya van. Jó keresgélést! :)

Őzi babái mind jellemben, mind kinézetben nagyon hasonlítanak az anyjukra, így várhatóan közepes testű, sportos alkatú és aktív felnőtt kutyák válnak majd belőlük (kivéve talán Ösztit, aki változatlanul "öleb" és egy kicsit hosszabb séta után, hamar elfárad) , így aktívabb családoknak, pároknak ajánlanám őket, akiknek van elég idejük foglalkozni velük, kutyaiskolába járni, esetleg a fiúkkal kipróbálni valamilyen kutyás sportot. Őzi ivartalanítva, a kicsik pedig ivartalanítási kötelezettséggel, de mindannyian oltva-chippelve keresik az álomgazdit.

A következő csipet-csapat, akiket bemutatnék, az Őzi-babák kennelszomszédai, Norman ( fekete szálkás szőrű ) és Odi. Utóbbi kicsit (sokkal) aktívabb, Norman az első 10 perc izgatottság után amolyan "öreguras" stílusban sétál, néha szagolgat, elvégzi a dolgát, nézelődik, de tartja a tempót, nem marad le és nem is húz őrülten, mint Odi, aki nagyon izgatott lesz minden új fűcsomótól, minden új szagtól, élőlénytől, szélmozgástól.. :) Norman rövid szőre nem igényel sok ápolást az alapvető dolgokon felül, és nem is nagy termetű, nyugodt kölyök, míg Odi szőre többszöri kefélést igényel, közepes termete és aktív jelleme pedig nagyobb teret. Mindketten tarthatók lakásban is, amennyiben elegendő a mozgás és a szellemi lefárasztás (kutyaiskola, engedelmességi gyakorlatok stb). Íme néhány kép róluk és a közös sétáinkról, de ne tévesszen meg titeket Odi könyörgő cuki tekintete, egy kölyök nevelése nem sétagalopp, nem könnyű és főleg nem lehet elhanyagolni, hogy aztán a fejünkre nőjön és visszavigyük a menhelyre, ezért kérlek, csak azért ne vidd haza, mert a gyerkőcöd beleszeretett, előtte gondoljátok át, tudjátok e vállalni. Ez minden kölyökre vonatkozik. Tessék csak ámulni - bámulni és rólam nem tudomást venni a képeken :)

A menhely legnagyobb csapata öt kölökből áll, egy korábban általam bemutatott leányzó, Ancsa kölykei. Náluk is volt szerencsém a legeslegelső séta idejére betoppanni. Nem volt hosszú, de annál tartalmasabb, tele ide-oda futkorászással, pórázkibogozással és kölyökcsalogatással. Ebbe az eseménybe bevontam a kisebb testvéreimet is, egyedül azért nem ment volna :) Ui.: egyetlen normális képem van róluk, mikor mindannyian egy helyen vannak, és viszonylag nyugton. Íme az ördögien cuki ötös: Olivér, Olivia, Okonor, Ofra, Olimpia. 

Róluk még jelentkezem több információval, egyelőre egy jelzőm van rájuk: kölykök. Nagyon. :)

A mai utolsó trió következik, Sárika kölykei, Soma, Samu és Sumák. Kitaláljátok, melyikük Sumák?

Viccet félre téve, ők szintén nem (mindig) hallgatnak a nevükre, van, hogy mindenre hallgatnak, amit kiejtek a számon, szóval változó, majd dolgozunk rajta. A leendő gazdinak annyit kell tudnia róluk, hogy kis-közép termetűek, a szőrük nem igényel különleges ápolást, szeretnek mozogni, kirándulni, bújni, szeretik a simogatást és szeretgetést, a botokat, labdákat, de legfőképp egymás agyát húzni :) A többit már elmondtam feljebb, nem játék kutyák, bármennyire is úgy néznek ki.

Sajnos, mint mondtam, nem mindig vagyok naprakész a menhelyen található kölykökkel kapcsolatban, nem tudok mindig csak velük sétálni, mint ahogy senki sem, de ha felkeltette valamelyikük az érdeklődésed, keresd bizalommal a Szentendrei Árvácska vezetőségét, dolgozóit, szívesen mesélnek majd, vagy, ha időd engedi, gyere ki bármelyik nap reggel 9-12 között egy sétára, hogy megismerd őket :) Az összes kölyök ebben a mappában található (https://www.facebook.com/pg/szentendrei.arvacska/photos/?tab=album&album_id=1626711810911151), az itt felsoroltakon kívül akad még bőven cukiság, tessék szemezgetni, szerelmesedni és hazavinni őket, felelős, sok szeretettel rendelkező gazdiknak.